Azon kezdtem el gondolkodni, időnként bizonyos, lényegtelen részletek mennyire megmaradnak. Emlékszem pl. hogy kb. tíz hónapja, egyik órán ki mellett, hol ültem és hogy óra után mit kérdeztem tőle. Ha neki ezt megemlíteném, valószínűleg nem is emlékezne már erre, vagy pedig csodálkozna, hogy erre így emlékszem. Emlékszem, hogy kb. 2 hónapja egyik órán ki ült tőlem balra és jobbra, és hogy utána átmentünk egy másik terembe, és hogy utána ki ült tőlem balra (jobbra senki), valamint hogy óra után 1-2 embernek miket mondtam. Emlékszem, hogy kb. 10 hónapja a könyvtárban hol ültem, amikor egy bizonyos szöveget olvastam. Emlékszem néhány, sok évvel ezelőtti álmomra, de még 10-20 évvel ezelőtti néhány álmomra is. Emlékszem pillanatokra, emberekre bizonyos helyeken, akár 10-20 év távlatából is, hogy akkor mit csináltak, mit mondtak, amire ők már valószínűleg egyáltalán nem emlékeznek. Emlékszem pl. arra, hogy több mint 15 éve a Balatonon egy hajón utaztunk, amikor éppen az angol folyamatos múlt időn gondolkoztam, amikor egyik utas integetett egy másiknak, hogy menjen oda. Emlékszem, hogy kb. 6-7 éve egyszer esett az eső, amikor egyik évfolyamtársammal átmentem esernyővel a szomszéd épületbe.
Most hirtelen több ilyet nem tudnék felidézni, de adott helyzetben, adott emberrel találkozva eszembe jutnának ilyen részletek. Fontos dolgokat persze nem tudok ilyen könnyen megjegyezni. Valamiért talán ezek a dolgok fontosak nekem, amik megmaradnak.
