Az univerzum megalomániája érdektelen dolgokkal - tömören így tudnám jellemezni a legújabb észrevételem. Az ember jól elvan egy kicsike világban. Általában a porszemnyi Föld nevű bolygón belül is csak porszemnyi helyet jár be egész élete során. A legtöbb ember jól elvan saját hazájában, abból néhány városban jár csak. Vannak, akik más országokba is eljutnak. Így fel sem tűnik, hogy a földfelszín 70%-át víz fedi. Néha nagynak találjuk a távolságokat, amiket vagy gyalog, vagy valamilyen járművel meg kell tenni, de ezek igazából kicsi távolságok. Ha belegondolunk, hogy a Föld felszínének majdnem háromnegyede végeláthatatlan víz, eltörpülnek mellette utazásaink. Akiknek volt szerencséjük repülővel utazni, valamit érzékelhettek belőle, hogy csak repülnek és repülnek, elég nagy sebességgel, és csak víz van lent mindenhol. Aki elbuszozott pl. Franciaországba, érezhette, mekkora távolság az, milyen sokáig tart oda eljutni. Ha később repülővel is megtette ezt az utat, érezhette, mennyivel gyorsabban is meg lehet tenni ugyanazt a hatalmas távolságot. És ha később a tenger felett is átrepül, valamit érzékelhet a természetnek abból a megalomániájából, amiről most írok. Rövid idő alatt nagy távolságot megtéve is mennyi ideig tart a sok víz fölött átrepülni. A bolygó, ahol élünk, ahol elvagyunk kicsiny világunkban, valójában egy vízzel borított valami, amin előfordul azért szárazföld is. De hétköznapi életünkben ezt nem is érzékeljük. Érdektelen, végeláthatatlan víz fedi bolygónk majdnem háromnegyedét. Érdektelen, abban az értelemben, hogy amerre nézünk, semmi változatos, csak víz minden felé.
A sivatag is hasonló, igen nagy területen csak a nagy semmi látszik. Persze, csak látszik, mert azért van ott több minden is, ami nem látszik, akárcsak a tenger élővilága és még ki tudja, mi, az "unalmas" tenger alatt.
Ott van aztán a Nap. Fizikaórán vagy földrajzórán számolgatni kellett, mennyi idő alatt mekkora távolságot tesz meg a Föld a Nap körül, be kellett helyettesíteni Kepler képleteibe, és csak a már jól megszokott számokkal zsonglőrködni. Azokkal a hétköznapivá vált számjegyekkel, melyekkel a vásárláskor fizetendő összeget is kiszámolják. Így általában nem gondolunk bele, mennyivel nagyobb a Nap, mint a Föld, és mekkora távolságra van tőle ahhoz, hogy innen akkorának lássuk, amekkorának. Érdemes kicsit nézegetni a Nap és Föld méretarányos rajzát. Ha teniszlabda méretűként ábrázoljuk a Napot, a Föld szó szerint porszem nagyságú mellette. Ezt már elképzelni is nehezebb, hogy csak megyünk és megyünk előre hosszú időn át a Nap körül, és mindenhol csak a forróság. Már persze ha lehetséges lenne a Nap körül utazni. Igaz, a Föld pont ezt teszi, és így 365 nap alatt kerüli meg, kb. 100 ezer km/óra sebességgel haladva, a Naptól átlagosan kb. 150 millió km távolságban. Persze ha a Naphoz közel lennénk és úgy próbálnánk megkerülni, ez jóval rövidebb ideig tartana. Igaz, a 100 ezer km óránkénti sebesség is elképesztő, de mi ezt se igazán érzékeljük. De ha azt vesszük, a Merkúr átlagosan kb. 60 millió km távolságra a Naptól olyan sebességgel halad, hogy egy másodperc alatt megtesz kb. 50 kilométert, tehát egy másodperc alatt kb. a Budapest-Székesfehérvár közötti távolságot teszi meg, és ezzel a sebességgel 88 nap alatt kerüli meg a Napot. Egy másodperc alatt megtesz egy olyan utat, amin nincs semmi, a világűrben. Budapest-Székesfehérvár távolságot tesz meg egy másodperc alatt, halmozza ezeket a távolságokat a "nagy semmiben". Mert a világűrben ott vannak a nagy távolságok, és ha ilyen elképesztő sebességgel mennénk előre, akkor is nagyon hosszú ideig nem lenne ott az úton semmi. Az érdektelen semmi lenne ott az úton. Persze, távolabb látnánk érdekes dolgokat, de oda eljutni teljesen reménytelen. Na jó, előfordulhat, hogy pont egy üstökös vagy valami más odatéved és azzal ütköznénk össze...
Emberi mértékkel mérve a szárazföld annyira sok a Földön, hogy kevés lenne az életünk ahhoz, hogy teljesen bejárjuk. Saját városunkban is vannak olyan helyek, eldugott részek, ahol még sose jártunk, de ezen kívül is ki tudja, hány város van hazánkban. Átlagember mondjuk kb. 1-5 várost jól megismer élete során, de az összes város száma a Földön még nagyobb. És a falvakról, tanyákról, nem lakott helyekről nem is volt szó. És még mindig ott a sok víz, ami a Földnek majdnem a háromnegyedét borítja.
Meg sem próbálom érzékeltetni, mennyire nagy a fénysebesség. 8 perc alatt ér ide a Nap fénye. Jó kis órákat kéne utaznunk, ha fénysebességgel be akarnánk járni a Naprendszert. Kis eszközeinket el tudjuk juttatni a Holdra, oda még ember is hellyel-közzel eljuthat. Vagy küldhetünk szondákat ide-oda, ezek hosszú évek alatt elérnek távolabbi bolygókhoz, de ez még mindig csak a Naprendszeren belül van. Tervezgetnek valamit, ami a fénysebesség 20%-ával elrepül a legközelebbi csillagrendszerhez. Minimum 100 évben mérhető, hogy valami közelebbi információt kapjunk arról a helyről. Mire odaér az eszköz, és mire fénysebességgel az elküldi az információt onnan számunkra... De ez csak a legközelebbi csillagcsoport, az Alfa Centauri, a többi ennél csak távolabb van. És az egész galaxisnak, Tejútrendszernek a Napunk és az Alfa Centauri együttvéve csak egy porszemnyi része, a köztük lévő távolsággal együtt.
Azt még csak-csak lehet valahogy érzékeltetni, hogy a Föld mekkora része víz és mi emberek a Föld igen kicsiny részét járjuk csak be, ami valahol 1% alatt lehet. De a galaxisbeli távolságokat már érzékeltetni sem lehet. Idővel ott tartunk, amit a fény is már csak millió évek alatt tud megtenni. Ott van a sok, leírhatatlanul nagy galaxis, és még azok között is ott vannak a még nagyobb távolságok, az "érdektelen", "üres" részei a világegyetemnek. Na jó, annyira nem üres, hébe-hóba egy-egy hidrogénatom vagy héliumatom előfordul azért, vagy esetleg kozmikus por még.
Ha úgy vesszük, a világ nagy része ember számára unalmas, érdektelen semmi. Ebben a semmiben itt-ott, nagyon-nagyon hébe-hóba előfordul valami, átlagosan talán pármillió fényévenként. Egy ilyen kis sziget ebben a mi világunk, a közvetlen környezetünk, amiben élünk. Nem a világmindenség kozmikus méreteinek felfogásához és megismeréséhez vagyunk tervezve, hanem arra, hogy kicsiny kis világunkban, közvetlen környezetünkben "ellegyünk" a kicsiny kis problémáinkkal. Ezek a problémák szintén kicsik az univerzum méreteiben, csak számunkra nagyok.
