Már régen olvastam a csigáról, szóval nem biztos, hogy pontosan sikerül a kérdést megfogalmazni.
A belső fülben lévő csiga (cochlea) logaritmikus felépítésű. Ebből az is adódik, hogy a zenei hangok egymásutánját és egyidejű megszólalását kellemesnek érezzük, szemben más hangokkal.
Vajon a különböző állatok fülében lévő csiga is logaritmikus felépítésű? Ha nem, akkor nyilvánvalóan másmilyennek hallanak egy zenét, mint az ember. Esetleg lehetne-e reprodukálni egy állat cochleája felépítésének az ismeretében egy dallamot úgy az emberi fül számára, ahogyan az adott állat hallja?
Másik felvetés: a zenei hangok (tehát a skála hangjai) előállíthatók egy megpendített húr felharmonikusainak egy oktávon belülre transzponálásával. (Tehát a húr hosszát addig osztjuk kettővel, amíg a hangok egymáshoz "legközelebb" kerülnek.) A zenei hangok lényegében egy rejtélyes kapcsolatot aknáznak ki a természet két, egymástól távoli része, a megpendített húr és a belső fülben lévő csiga között. Meg lehet-e valamivel magyarázni a hasonlóságot a csiga felépítése és a megpendített húr tulajdonságai között, vagy ez csupán "véletlen"?
Harmadik felvetés: talán nem annyira közismert, hogy ha bizonyos madarak énekét lelassítjuk, lekottázható, zenei hangokból álló dallamot kapunk, viszonylag összetettet, ami bonyolultságában olykor felülmúlhatja a népdalokat. Ez önmagában igen érdekes. S még felmerülhet: tudományosan leírható-e valamiféle összefüggés/kapcsolat a madár agya és a megpendített húr között? Vagy csupán véletlen egybeesés, hogy egy madár "tudja", hogy egy megpendített húrnak melyek a felharmonikusai?
